C programozási nyelv, C programozás oktatás kezdőknek
Kérdésed van? +36 70 410 1763 info@c-programozas.hu

Informatikusok informatikatudás nélkül?

Sajnálatos tény, hogy az egyetemek műszaki szakjaira történő jelentkezésnek nem feltétele sem a középszintű, sem pedig az emelt szintű informatika érettségi. Pedig logikusan következne, hogy egy programozással foglalkozó egyetemi szak esetén felvételi elvárás legyen az emelt szintű érettségi, ahol már szerepet kap a programozás és az algoritmizálás is a vizsgán. Ez az egyik leggyakrabban tapasztalható probléma a felsőoktatásban, hogy olyan hallgatók jelentkeznek az informatikával foglalkozó szakokra, akik még alapvető programozási ismeretekkel sem rendelkeznek.

A programozás oktatás a középiskola feladata lenne

A programozást nem mindenki tudja megtanulni fél év alatt. Az egyetemen ennyi idő van egy, vagy esetleg több programnyelvre is egy időben. Azoknak a diákoknak, akik nem rendelkeznek kellő programozási ismeretekkel, ez a feladat szinte lehetetlen, vagy csak vért izzadva sikerülhet. Az egyetemekre jelentkező hallgatók többsége nem rendelkezik az alapvető programozási ismeretekkel, hiszen a középiskolákban nem tanítják meg nekik. Sajnos az általános és középiskolában az informatika tanulással töltött 6–8 év nem elegendő az alapvető ismeretek megszerzésére sem.

Hiába van sok középiskolában „programozás oktatás” gúnynévvel rendelkező kurzus, sajnos az oktató tanárok nincsenek tisztában a modern nyelvekkel, éppen ezért csak a Pascal nyelvet erőltetik, vagy ami még rosszabb, nem is tudnak programozni. Természetesen nem várható el tőlük, hogy a mindennapi feladataik mellett még képezzék magukat, és önszorgalomból tanuljanak meg programozni.

Pár éve volt olyan tanítványom, aki Celldömölkön tanult egy középiskolában, és építész szeretett volna lenni. A felvételihez emelt szintű érettségit szeretett volna tenni a többletpontok miatt. Állítása szerint egész Vas megyét bejárta tanár miatt, de nem talált. Akkoriban Győrben tanítottam, és a honlapomon keresztül jutott el hozzám. Hajlandó volt heti 2 alkalommal 288 kilométert megtenni azért (oda-vissza összesen), hogy programozást tanulhasson nálam. Megtiszteltetésnek éreztem a feladatot, és a legjobb tudásom szerint készítettem fel az emelt szintű informatika érettségire. Természetesen sikerült neki, de sokat küzdött érte.

Az lenne a legjobb megoldás, ha a középiskolákban a reál szakos diákoknak tantárgyi követelmény lenne valamelyik felsőoktatásban is oktatott programnyelv, például a C nyelv. Az iskoláknak több figyelmet kellene szentelnie erre, és ha nincs más megoldás, külsős oktatókat kellene bevonni a feladatba, vagy elküldeni a tanulni vágyó tanárokat olyan programozó képzésre, amin lehetőségük lenne elsajátítani azokat az ismereteket, amik egy emelt szintű érettségi megírásához szükségesek. Ezáltal a diákok is könnyebben vennék az akadályokat, és több kedvük lenne programozást tanulni, és a műszaki egyetemeken jelentkező kiemelkedően magas bukási arány az egyes programozási tárgyakból is jóval alacsonyabb lenne.

Miért van hiány jó informatikusokból és programozókból?

Hiányszakma? Az egyetemek dugig vannak mérnök informatikus és programtervező informatikus hallgatókkal. Az előadások 3-400 fős előadótermekben zajlanak, és még az is előfordul, hogy a lépcsőn is ülnek diákok. Hova tűnik ez a sok ember? Az első félév után a fele lemorzsolódik, az első év után ismét a fele, és mire a diplomaosztóra kerül a sor, alig marad 1-2 ember.

A saját diplomaosztómon egyetlen szaktársammal sem találkoztam, ezért a mellettem ülőtől megkérdeztem, hogy mikor kezdte az egyetemet. Nagyon meglepődtem a hallottakon, ugyanis az én kezdési időpontomhoz képest három évvel korábbi dátumot mondott. Az én szaktársaim közül akadtak olyanok, akik annyit csúsztak, hogy még utánam évekkel sem fejezték be az egyetemet.

A leendő mérnök hallgatók sok esetben nincsenek tisztában az informatika fogalmával, és főleg az egyetemen elvárt követelményekkel. Az ismeretségi körömből nagyon sokan előzetes programozói tudás hiányában jelentkeztek műszaki egyetemre a gazdasági motiváltság, illetve a csábító fizetés reményében. Amikor ezek a hallgatók először kapnak olyan feladatot, hogy írjanak meg papíron egy működő algoritmust, vagy írjanak futtatható programot C nyelven, akkor döbbennek rá, hogy ez nem az ő világuk. Az algoritmizáló készség nehezen vagy egyáltalán nem alakul ki náluk, ezért sok nehézségbe ütköznek az egyetemi éveik alatt. A sikerélmények hiánya miatt elmegy a kedvük a programozástól, és ha le is diplomáznak, nagyon sokan nem is dolgoznak a szakmában, örülnek annak, ha nem kell programozniuk. Egyszóval megutálják a hosszú egyetemi évek alatt. Ehhez az is hozzájárul, hogy az egyetemi oktatás színvonala sem minden esetben a legjobb, és olyan a követelmény, amit a hallgatók nem tudnak teljesíteni.

Az informatikai karokra jelentkező hallgatók legfontosabb céljai közé tartozna az informatika különböző területeinek megismerése, az algoritmizálás elsajátítása, mely alapja a magas szintű programozási nyelvek piacképes tudásának. A programozás oktatására, az algoritmizáló készség kialakulására kiemelkedő szerepet kellene fordítani, ami sajnos nagyon alacsony szinten, vagy abszolút nem történik meg.

Ha eleve olyan hallgatók kerülnének be az egyetemekre, akik legalább egy programozási nyelvet haladó szinten ismernek, akkor minden másképp alakulna. Ha pedig az egyetemek is törekednének arra, hogy megszerettessék a hallgatókkal ezt a szakmát, akkor nem csak az igazán kitartó diákokból lennének programozók.

Volt egy tanítványom, akit az első évektől kezdve végigkísértem az egyetemen. Tanítottam analízisből, C és Java programozásból, algoritmizálásból, sőt még a diplomamunkáját is a cégemnél írta. Nyögvenyelősen ment neki a dolog. Sokszor fel akarta adni, én tartottam benne a lelket és az édesanyja. A diploma után felajánlottam neki egy programozói állást, de azonnal elutasította. Az egyetem után elment egy szakács tanfolyamra, és a mai napig szakácsként dolgozik egy étteremben. Ez szép dolog, de mi értelme volt akkor az egyetemnek? Statisztikailag ő is programozó, de gyakorlatilag alig tudott önállóan megírni egy programot. Ő legalább felismerte, hogy ez nem neki való szakma, és olyat tanult, amiben jól érzi magát. Sok ismerősöm volt még hozzá hasonló, de ők nem ismerték be maguknak ezt a tényt, és valahol „programozóként” tevékenykednek. A hazai cégek pedig örömmel alkalmazzák őket, mert örülnek annak, ha van programozó munkaerő az országban.

Az ő példája is mutatja, hogy rengeteg olyan informatikust termelnek az egyetemek, akik mindenhez értenek, csak az informatikához nem. Természetesen vannak nagyon jó szakemberek is, de ők vagy saját céget alapítanak, vagy elmennek külföldre a magasabb fizetések miatt. A helyzeten lehetne javítani, ha a gyerekek már elég fiatal korban megismerkednének a programozással, és azon dolgozna minden tanár, hogy megszerettessék a diákokkal ezt a szakmát.

Küldetésem

A fenti okok és tények miatt döntöttem úgy, hogy én azért fogok küzdeni, hogy segítsem az ifjú programozókat és az egyetemi hallgatókat abban, hogy megismertessem és megszerettessem velük a programozást. Programozni jó, és aki veszi a fáradságot arra, hogy megértse és alaposan megtanulja, az élvezni fog minden egyes percet, amit programozással tölthet.

Nem szabad feladni, tanuljunk meg magabiztosan programozni!